Egy fordulatokban bővelkedő évtizedes előzmény után az OECD tagállamok és sok más ehhez a kezdeményezéshez csatlakozó ország idén januártól bevezette az ún. globális minimum adót, amely a társasági adó vonatkozásában 15%-os minimális adómértéket tett kötelezővé.
Alighogy révbe ért a vállalatokat terhelő globális minimumadó, a G20 csoport, azaz a világ 20 legnagyobb gazdaságával rendelkező államának szervezete egy új adófajta vizsgálatát kezdte meg. Már évek óta vita tárgya a „szupergazdagok” hatékony adóztatásának kérdése. Ezt a vitát fűtik az olyan leleplezések, mint a Panama-papírok, amelyek arra utalnak, hogy a leggazdagabbak sokszor teljesen kibújnak az adófizetési kötelezettség alól vagy éppen nevetségesen alacsony adót fizetnek.
A leggazdagabbak megadóztatásának terve jelenleg még kezdeti fázisban van. Abban egyetértés van, hogy ez az adó valóban csak a „szupergazdagokat” érintheti, a most közkézen forgó tervezet az egy milliárd dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkező természetes személyekre vonatkozna. Becslések szerint ez nagyjából háromezer adóalanyt jelent.
Hol áll az ügy?
Az EU Adómegfigyelési Ügynöksége (EU Tax Observatory) elkészített egy indító tanulmányt és ebben felvázolta egy a dollár milliárdosokra kivethető globális vagyonadó tervezetét. A javaslat szerint a világ leggazdagabb emberei vagyonára évi 2%-os adót vetnének ki és ez képezné a globális minimum adó alapját. Az ügynökség adatai szerint legalább 2756 milliárdos él a földön és az ő összvagyonuk becsült értéke nagyjából 13 billió dollár. A szakértői becslés szerint globális viszonylatban ez nagyjából évi 250 milliárd dollár bevételt hozna az érintett országok államkincstárának.
Ez tehát a kiinduló javaslat, de a megvalósulásig, ha egyáltalán lesz ebből valami, még nagyon sok részletet tisztázni kell. Ahhoz, hogy a javaslat működőképes legyen, egységes adóalap létrehozására van szükség és harmonizálni kell az országok adózási rendjét. Csak akkor van értelme a bevezetésnek, ha ez globálisan történik, ellenkező esetben a vagyon tulajdonosai olyan országokba menekítik ki a vagyonukat, ahol a rendelkezés nincs érvényben.
Igazságos az adó bevezetése?
Bár az EU Adómegfigyelési Ügynöksége kiáll az adó mellett, nagyon sok ellenérv van a bevezetés ellen is. A leggazdagabbak a szakértői becslés szerint most is elég magas adót fizetnek különböző formában: személyi jövedelemadó, forgalmi adó, egyes vagyontárgyak után fizetett adó stb. Ez akár elérheti a vagyonuk 0,5 százalékát is. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban és Brazíliában a szupergazdagok közül viszonylag sokan a vagyonukhoz képest nullához közeli adót fizetnek, vagy irritálóan keveset, az átlagember adójánál is kevesebbet. Az ügy mögött azonban nem csupán a társadalmi igazságosság harcosai állnak, hanem legalább annyira számos ország államkincstárának a többletbevételek iránti csillapíthatatlan étvágya is szorgalmazza ezt az új adót.
A támogatás azonban korántsem egyöntetű. Több ország, közöttük leghangosabban az Egyesült Királyság, máris jelezte, hogy nem kíván új adót bevezetni. Még a sokkal népszerűbb vállalati minimum adót sem ratifikálta számos ország. A jelentés egyébként hozzáfűzi, hogy egyelőre a globális minimum adó sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mivel a leleményes nagyvállalatok máris megtalálták a szabályozás kiskapuit, ezért a vártnál valószínűleg jóval kevesebb bevételt hoz ez az adó.
Komoly ellenérv, hogy a korábban népszerűnek számító vagyonadót ma már egyre kevesebb ország alkalmazza. Az OECD országok közül klasszikus vagyonadó már csak öt országban van (korábban sokkal több ország alkalmazta): Franciaország, Spanyolország, Svájc, Norvégia és Kolumbia. Ezekben az országokban a vagyon összértékéből mindenütt levonhatók az adósságok és kötelezettségek és az egyéb befizetett adók, tehát valóságban az adó mértéke lényegesen kisebb a marginális kulcsoknál.
A vagyonadó alapelve is nagyon vitatható. Nem véletlen, hogy egyre több ország vetette el a vagyonadót.
Egy hasonlattal élve, a kérdés az, hogy mit adóztassunk: a fát vagy a gyümölcsét.
Tudjuk, hogy sok fa nem hoz gyümölcsöt és ez sok nagy holt vagyonra is igaz. Célszerűbb tehát a gyümölcsből, azaz a vagyonból származó jövedelem adóztatása és igazságosabb is. Arról nem beszélve, hogy a vagyon alapértelmezésben már korábban megadóztatott jövedelemből keletkezett, tehát ez ellenkezik azzal az adójogi alapelvvel, hogy ugyanazt a jövedelmet nem lehet kétszer megadóztatni. További ellenérv, hogy ma már a magánszemélyek meglehetősen mobilisak, minél gazdagabb valaki, annál könnyebben tud lakóhelyet változtatni és mivel ezt a milliárdos adót már eleve nem kívánja minden ország bevezetni, könnyen találhat a milliárdos olyan kellemes új lakóhelyet, ahol a vagyonát nem adóztatják meg.
Mindent egybevetve a milliárdosok megadóztatása egyelőre még egy nagyon távoli és felettébb bizonytalan terv.
